Az általánosan elfogadott módszerek közül két fő kategóriát tudunk kijelölni: ez a piaci érték alapú értékbecslés illetve a nettó pótlási elvű értékbecslés. Mivel ezek részletesebb megértése elég nagy szakmai hattértudást igényel, mi csupán a lényegüket szeretnénk kiemelni.
Ezekről az eljárásokról azt mondhatjuk, hogy a gyakorlatban az elterjedtebb, a piaci érték alapú értékbecslés. Ennek a módszertannak a hozzátartózóiról fentebb is több szó esett. Nagy értékű vagyontárgy esetén használatos módszer.
Ez esetben az értékbecslés a piaci környezet felméréséből, megvizsgálásából indul ki. Fentebb is volt szó, a már lezajlott adásvételek adatainak megvizsgálása, hogy az ingatlanunk típusa kapcsán egy előzetes becsült összeget megállapíthassunk. Hasonló módon van ez hatással ingatlanunk értékére minta részvénypiacokon az adásvételek a részvények értékére. Az így megkapott alapértékhez tulajdonképpen hozzászámolják azokat az értékmódosító tényezőket, amelyek még felmerülnek ingatlanunk kapcsán. Ezekből az adatokból kerül meghatározásra az ingatlanunk, vagyontárgyunk piaci forgalmi értéke.
A nettó pótlási elvű értékbecslés -különösen Magyarországon- nem olyan széleskörűen alkalmazott módszer. Bár a nyugati, erre vonatkozó szakirodalom egyre többet foglalkozik ezzel és egyre fontosabban tartja az ez irányú trendváltás, jelentős változás még nem állt be. Legnagyobb hátránya, hogy a kiindulási adatok bizonytalansága miatt ennek az eljárásnak a használhatósága igen korlátozott. Használata a leggyakrabban olyan intézméyekre korlátozódik mint a köznevelési funkciókat ellátó ingatlanok (óvoda, iskola), börtönök, könyvtárak illetve múzeumok.
Ingatlan értékére hatást kifejtő tényezők
Értékcsökkenés
Értékbecslési módszerek
Értékbecslési bizonyítvány
